Mentem, lépteim nehezek
a könnyed járás régen elmúlt
lelkem sajog, szívem már tán nincs is
az agyam helyén üresség tátong
benne ... hol az a piciny kavics?!
mire léptem felsikoltott
én mégis örömmel eltettem,
majd eltemettem,
merre tehettem?
Miért is keresem?!
Már nem tudom,
hiánya mégis kilóg a kősorból.

Álmodj nekem csendet
csábító éjillatot, fűszeres ölelőt
kábíts el, hogy ébredésem akarjam
majd várjam alvásom, mint éjt és nappalt.

-Tüske-