|
A szín
Csodálatos dolgokat képes mutatni a természetben.
Fehér: vakít, éles, fájdalmas, érintetlen, tiszta.
Fekete: erről az embereknek rögtön a gyász jut eszükbe, pedig nem kellene. Elnyel, elbújtat, eltakar jó, vagy rossz elől.
Szürke: átmenet a két szín között, de mégsem csúnya, hiszen meggyengíti őket, összemossa a határokat.
Sárga: sokaknak az irigységet jelképezi, pedig dehogy! Ragyogóan virít.
Zöld: a természet színe. A tájak megtestesítője, keveslem, egyre ritkul.
Kék: nekem a hideget jelzi, nem szeretem. A természet se igen kedvelheti, mivel keveset mutogatja.
Piros: felrázó.
Barna: puha, megbízható, hűséges, imádom.
Lila: talán maga sem tudja minek létezik!
Vörös: lágy, süppedő mégis felemelő, melengető-vérpezsdítő. Egy kicsi a zöldből, egy kicsi a barnából, rengeteg a pirosból és a feketéből csipetnyi, ha nagyon sötét az árnyalata kedveli a fehéret.
És a NARANCS! A fergeteg! Megcáfolja a színkeveredés rossz oldalát. Édes és mégis fanyar a látványa, az íze, az illata. Ahogy ránézek szinte érzem nyelvemen. Szeretném, ha mindig velem lenne. Átölelném, belebújnék.
-Tüske- |
AJÁNLOM AZ OLDALT
