Mikor mókus voltam, ijedtemben fára futottam
sünként félelmemben összegömbölyödtem
őznek születve száguldottam a réten
hangyaként hatalmas várat építettem.

Voltam egér is, ki félte a macskát
ölyvként zuhantam rágcsáló nyomán
liba a szedresben, bukdácsolva, lilán foltosan
majomketrecből kérincséltem finom falatokat.

Oroszlánüvöltésem félte a zebra
sunyi rókaosonásom rettegte a kakas
buta rigóként neveltem kakukkfattyúm
kiapadó tóban vidrafészkem építettem óvatlanul.

Vészjósló huhogásom törte a csendet
trombitáltam fülébe bennszülöttnek
és éltem úgyis, mint fázós lábú gyíkpalánta
lepkeszárnyaim eső után remegve szárogattam.

Soros újjászületésemkor lehetnék kecskebéka,
víziló, sárkánygyík, oroszlánfóka, csikóhal
emberként is több életem van - tüskésmimóza
szentjánosbogárként világítok a kaméleonnak.