Járkáltam, kerestelek,
még az árnyékod se tűnt fel,
a magány szinte fojtogat már,
töpörödött tested porrá lett.
Érintem a szőttest mely letakart,
tükörarcod temetem vele.
Lázong még az ég is e csúfság láttán.
Hívlak, gyere kérlek,
osztozzunk a teren.
Nem lehet, hogy nem vagy többé!
Vétkes vagyok, bántottalak
és halálod okoztam.
Fázón melengetem emléked,
magaddal vitted a napsugarat
és én csak didergek, reszketek,
annyira bánt a tettem,
bár lennél nekem!
Kikeletkor újra leszel
és akkor megint veszekszünk,
megjelensz itt is, ott is,
ficánkolva csúfolódsz rajtam,
engem meg a gyilkos indulat hajt,
kergetőzünk és átkozlak,
arcom pirul a hajszától
itt a tavasz, mily melegség,
akartam Te légy, hogy légy?!
-Tüske- |
AJÁNLOM AZ OLDALT
