Időpergető ujjak között számolja a napokat,
mormolja imáját, szándékosan visszafele fordítaná a szemeket
régen nem ismerte a fohászt, mostanában a napjait ez szövi át
teszi gyorsabbá az idő múlását - ki elment tőle, utána szaladna
idézné a nevetéssel töltött éveket, a számolatlan levélváltást
a várakozás izgalmát, a közösen búcsúztatott barátok hantját
a gyermekéveket és az utána jövő felnőttkort
a bemutatkozásokat és a válásokat, a bús és nevetős tort
országúton közösen rúgott porszemeket fogná meg
felidézné az esőverte kis kunyhóban a víg menedéket.
Megint készülődik a keresztekhez, gyertyát gyújt
az elmentek sírjára bánatosan helyez koszorút
talán jövőre ő nézi a soros látogatót.