Csillagok szikrája világítja be a szobát,
a kisgyermek csodálkozva nézi,
hogy repkednek a villanó bogárkák,
s miközben a látványra ragadnak szemei,
álom mester nézegeti a mosoly jeleit
és ráfeledkezik - vár még egy picit.
Forgatja fejét a milliónyi aprócska fényt keresve,
halkan kuncog, majd hangosan felnevet,
kezét nyújtja utánuk, sebesen kapkodná,
elrejtené párnája alá.
Egyet ügyesen sikerül megfognia,
szorosan markolva a vánkosa alá dugja.
A kiváncsiság erős, bár fáradtság húzza fejét,
de benéz, a kincse ott van-e még!
Leselkedve csodálja, ahogy kezét megvilágítja,
álmos világát fénybe öltözteti a varázslat.
Rebben szemhéja, szája a nevetésből
bágyadt mosollyá simul, nagyot sóhajt,
még tesz egy-két tétova mozdulatot
és a mester egy jelet a homlokára rajzol.
Aludj kicsi, álmodj a csillagokkal, ahogy
fenn az égen kergetőznek a Nappal és a Holddal.
Elalvásod napnyugta, ébredésed napkelte,
fény-árnyék játéka közt suhansz örömmel.
Nevetésed, figyelő tekinteted, érdeklődő természeted
a reményteljes jövő üzenete.
Ám e reményt baljós felleg takarja,
a tiltott áldást ki akarja?!
A csilingelő gyermekhang még fel sem hangzik,
de a vésnök már készülődik.
Kiábrándultan teszi jóvátehetetlen munkáját,
közben hallja a hangot, bár dajkálhatnám!
Zokog belül, együtt sír a bánattal,
monoton végzi tovább, kikapcsolt aggyal
és míg segítséget nem tud adni,
a szíve az áldozati asztalra vérzik
és minden alkalommal apránként meghal ő is!
Lelkében káoszként kering a gondolat,
nem adhat felmentést, nem dönthet, nem vitathat,
az élet egy röpke csoda!
-Tüske- |
AJÁNLOM AZ OLDALT
