Csillagok szikrája világítja be a szobát, a kisgyermek csodálkozva nézi, hogy repkednek a villanó bogárkák, s miközben a látványra ragadnak szemei, álom mester nézegeti a mosoly jeleit és ráfeledkezik - vár még egy picit.
Forgatja fejét a milliónyi aprócska fényt keresve, halkan kuncog, majd hangosan felnevet, kezét nyújtja utánuk, sebesen kapkodná, elrejtené párnája alá. Egyet ügyesen sikerül megfognia, szorosan markolva a vánkosa alá dugja.
A kiváncsiság erős, bár fáradtság húzza fejét, de benéz, a kincse ott van-e még! Leselkedve csodálja, ahogy kezét megvilágítja, álmos világát fénybe öltözteti a varázslat. Rebben szemhéja, szája a nevetésből bágyadt mosollyá simul, nagyot sóhajt, még tesz egy-két tétova mozdulatot és a mester egy jelet a homlokára rajzol.
Aludj kicsi, álmodj a csillagokkal, ahogy fenn az égen kergetőznek a Nappal és a Holddal. Elalvásod napnyugta, ébredésed napkelte, fény-árnyék játéka közt suhansz örömmel. Nevetésed, figyelő tekinteted, érdeklődő természeted a reményteljes jövő üzenete.
Ám e reményt baljós felleg takarja, a tiltott áldást ki akarja?! A csilingelő gyermekhang még fel sem hangzik, de a vésnök már készülődik. Kiábrándultan teszi jóvátehetetlen munkáját, közben hallja a hangot, bár dajkálhatnám! Zokog belül, együtt sír a bánattal, monoton végzi tovább, kikapcsolt aggyal és míg segítséget nem tud adni, a szíve az áldozati asztalra vérzik és minden alkalommal apránként meghal ő is! Lelkében káoszként kering a gondolat, nem adhat felmentést, nem dönthet, nem vitathat, az élet egy röpke csoda!
-Tüske- |