Mióta ismerlek ámulom szépséged.
Fiaként a fagynak, vágyom utánad,
ki a lánya vagy a forróságnak.
Eddig csak kápráztattál, most már melengetsz,
az éltető heved adtad nekem.
Szenvedélyes szerelem gyere, ölelj,
s mikor átkarolsz, bújj el lelkemben és "csak" szeress!
Merülj el bennem – tengered leszek!
Álmodom a csókod, ajkad rajtam mereng,
érdeklődve, lágyan ízlelget, s elmélyül bennem.
Didergős reszketéssel érintesz, ujjad szikrákat lövell,
éteri gyöngyök kerülnek testemre, ragyogják Rád fényüket,
lecsukódik a szemem, úgy ölellek.
Sötétség borul a tájra, féltőn takarsz,
ezüstöd egészen a perzselésig olvadt.
Szerelmes sóhajoddal siklik pillantásod,
forróságomban vibrálva megborzongok.
Míg kettőnk találkozása tart
egünkön egy üstökös halkan átsuhan,
elindul az ismert úton az égi vándor övébe kapaszkodva,
mely csóvaként maga után húzza.
Szép álmom lesz, látni fogom gondolataid,
ahogy kisurrannak és átkarolva
dermedtségem felolvasztod sugaraddal.
Tudd, mennyire vágyom az érintésed,
s mikor nem vagy fázom, hiányzol mellőlem.
Érezd, amit én,
tedd, amit én is tennék!
Hevítsük egymásban létünket,
fakasszunk a csillagködből bársonycseppeket,
hogy elpilledve csitíthassam kitörésed!
-Tüske- |
AJÁNLOM AZ OLDALT
