azt hittem a gyász beérik reggelre
temethetek, fekete fátylam elröpítve
tompán sajog a hír
árnyékuk köddel elegy
más miként hagyja elmenni
és emlékké tenni
hogy tudja megrázni magát?!
nem történt semmi
sírnak az istenek,
könnyükben az enyém nem látszik
áltatom magam,
a felhő nem rázkódik
elvesztegetett élet
újra testet ölt a jelen
forgásjövőben' a múlt
zsákutca a tévút
reménytelen sírgödör
abból nincs fel életfok
megácsolt toprongy koporsó
csillagűző, néma sikoly |