…egy levelet olvasva ugrott be….a tanmese

Szakadó esőből futott be. Nézelődött, majd megszólalt.
Kérek egy szál virágot, de tanácstalan vagyok, hogy melyik legyen - fordult az eladóhoz a lány
Kinek akarja adni? - kérdezte tőle a virágárus
A Napnak! Szeretném megköszönni, hogy megértette velem az árnyoldalt. Végre tudom, hogy a rossz után csak akkor következik jó, ha nem felejtek el élni - magamért is.
Nem tudok olyan virágot adni, amivel ezt meg tudná köszönni - sajnálkozott a boltos. De egy kéretlen tanácsot, ha elfogad, talán a segítségére lesz. Este mielőtt álom borulna a szemére ígérje meg magának, hogy reggel az első gondolata a fény és a melegség lesz.

A Nap ezt hallván eső utáni szivárványt küldött a földre, a tisztulás fényét.

…és a következő tanmese

Ma a virágok napja van - jelentette ki a tanító. Gyerekek! Ismeritek a rózsa történetét?
A sok kiváncsi arc csendesen várta a folytatást.
Tudjátok-e miért szúrós a rózsa?
Biztos azért, mert le akarták tépni és így védekezik - kiabálták majdnem kórusban.
De akkor a többi virágnak is volna tüskéje! - szólalt meg csendesen Barnabás.
Igazad van! - dicsérte meg a tanító.
Talán nem is virág volt régen - elmélkedett a gyermek. Talán egy tündér volt, akit bántottak és bánatában rózsa lett, a tüskéje pedig a fegyvere.
Barnabás - szólt a tanító. A fegyver veszélyes. Gondolod, hogy egy virág tudja mi a fegyver?
Hiszen épp azt mondom, hogy tündér volt régen! - sóhajtott fel Barnabás, miközben elkezdett rajzolni. Ceruzája nyomán kialakult a papíron egy táj. Hegyvidék, a völgyben patak, melynek partján - házikó épül.
Te gyerek! - fogta meg a gyermek vállát a tanító. Hiszen ez a ház olyan, mintha egy sün volna!
Igen - felelte. A rózsa tövisházban él.
A tanító csendben maradt és elgondolkodott a hallottakon.
A szépséges virág, amint a külvilágnak büszkén ragyog, miközben félelemben él.