|
……. és kiugrott egy hatalmas barnamaci a macska elé……
Elrabollak, a barlangom neked készítettem,
csak te tudsz boldogságot hozni megtört szívembe.
Ezzel felkapta, megölelte és szerelmesen brummogva szeretgette.
Teltek a napok és a medve elcsatangolt,
elfeledkezve kedvesének tett ígéretéről:jól fogja tartani őt.
Ezt hiányolva a macska orvul megtámadta,
berángatta a bokorba és jól összenyálkázta.
Mitévő legyek? Ilyen csapzottan nem mehetek a mézevő bajnokságra?!
Na te macska mosdass meg újra…..
A makko n ülő mókus legyen a tanúm nem erőszak volt,
a maci kezdte, provokált! – mesélte később álszenten cicusunk a fán.
A levelibékák harsány röhögéssel követték az eseményeket.
Szurkoltak a bokornak túléli-e a nászt,
kárigényét kinek nyújtja be?
Hull a szirome ső a párra,
de ők elteltek egymást bundarágcsálásával,
nem véve észre, hogy erdei iskola oktatófilmjének szereplői lettek.
Medve úr újra vígan cammogott, dagadt a büszkeségtől.
Felidézte, hogy málnaevés közepette cicája iránt megint elfogadta a hév,
és ellenállhatatlan vágyat érezve odatörleszkedett mellé…
Gyere légy kedves hozzám!
Édes macim tedd rám a mancsod, cirógass,
dörmögj szépeket, hogy bajuszkám nyalogatva,
remegő szívvel tegyek kedvedre!
…Málnaillatú cicatest kelleti magát,
maci kóstolgatását várja szánakozva elhanyagolt, sanyarú sorsán,
mivégre bunda-kellem-igéző kacsintás, ha medvénk mézre vágy!
Az erdei gombák izgalmukban kalapjukat gyűrögetik,
miközben igyekeznek semmiről nem lemaradni.
Hírhozójuk, a harkály szent borzadállyal veri örök helyre morzézva az illemet
– mit és mit nem tűr a vadonélő sereglet.
Hogy Ámor nyila állna belétek,
ti orgiázó szőrgombolyaggá gubancolódott lelkek!
De az átok egy kanyarral rászegezte leskelődő ördögünket villájának hegyére,
ősi ellensége a kobold ezen szerencsétlenségen örvendezve,
nyelét kitartóan rázza bőszen
és a mihasznák eltelnek egymást rokonságának ecsetelésével.
Míg e társalgás tart a szerelmesek megfutamodnak.
Rémületük nyilvánvaló oka a barlang társbérlőjének borzalmas szaga.
Borz uraság e helyzettel visszaélve,
örvendezve kiterjeszti hatását az egész légtérre
és végre a klán elfér kedvére.
Iszonyú haragra gerjedt a medve,
hogy lakásának ragacsos bűze elüldözte.
Hallatta hangját erdő szerte,
remegte őrült kedvét a szende törpe.
Hogy pihenését megzavarta,
mérgében a galóca kalapját megtiporta,
lett is ebből hatalmas katasztrófa,
spóratámadás indult a környezet ellen,
minek következményeként a gomba buja szaporulatba kezdett.
Pofátlanul ezt megszimatolva,
vidoran röfögve egy virgonc vadkan csörtetett e helyre, hogy éhét elűzze.
A figyelem már lankad- érezte meg a róka,
sunyin osonva a borzot kilakoltatta,
tartozását ezzel a macinak leróva.
A fejlemények ilyetén alakulását látva vezetőjük,
a bagoly hegyi beszédet tartott,
nem kellek én ide! öntörvényű mind
és a bandaháborúból jobb kimaradni.
Ezzel az igazsággal fejében,
visszatért odúja csendjébe.
A macska nem harcol tovább a kegyért,
hogy medvéjének mindig ő lelje kedvét,
elfáradt már az állandó dorombolásba,
a viszonzást hiába várva.
És így lett vége a mesés bundás násznak,
Gyászolták a barátok, leszűrve a tényt,
különbözőségük hozta őket össze,
de örökös ellentét tépte szívüket,
kié legyen a barlang szellősebb része…
Macskánk rohamléptekkel ébredt rá arra, nem várja senki,
ezen felvilágo sodva elkezdte szőrét hullatni.
Fülei lekonyultak, girhessé vált,
miközben a menhellyé nyilvánított tetőgerendán mászkált.
Szédelgett jobbra-balra hátha tévedett, de nem!
Medvéje más csuprot szeretget.
Így jár mind, ki mindent belead,
ne csodálkozzunk ezen, hiszen más fajta.
És ugye a fajtajelleg előbb-utóbb mindig kiütközik,
bár rozzant macskánkat ez már nem érdekli.
Búnak adta fejét, az egér is neveti,
holdkórosan járkál, még a kémény is nekiütközik.
Elnézést kérve tovatámolyog,
majd leesik a magasból, de nem ám talpra, dehogy! az már a múlt.
Halódik szíve, teste fárad, lelkében feketeség ural.
Temessük hát el, hogy mihamarább nyugodjon,
sírjára levetett szőrszálaiból fonjatok csokrot.
….. cicus…… beengedsz? kérdezte suttogva a medve…….
És újból egy farokborzolásnyi időre Macskánk görbült háttal küzd,
medvéje már megint megkergült.
-Tüske- | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
