Megéltem pár évet, kevesek kerültek közel
mélységbe vittem őket, majd emeltem fellegekbe
gyarlón bántottam, néha provokáltam,
de bosszúra szomjas, terrorhálót sose dobtam
visszanézve az elmúltat, van miért pirulnom
bár többször ért gyanú, nagyképű sose voltam,
talán a büszkeség, mi bűnként felróható
kiket vajúdtam, költöttem, mind elhagyott
magamra maradtam a tömegben
vakon, süketen, bénán, hiába a kinyújtott kéz
de van egyáltalán ilyen, vagy csak mentőövet várok?!
hol nincs mentség, a menekvés elfecsérelt idő
kihunyok, mint vulkán, meddő lettem
porban szemcse,
eltűnök,
sose éltem
akik mégis emlékeznek, bennük vidámság marad
volt egy pillanatuk, mibe mosolyt adtam
a gésák arcát akarták, viseljem
örök lázadó, vízvonzatú felnőtt ésszel,
gyermeklelkem vesztem,
mi nélkül nem érdemes élnem.