A játékosok meghajoltak egymás felé, majd leültek az asztalhoz. Tekintetük a másikéba fúródott, miközben elkezdték a lapokat osztani.
Hangzavar volt a teremben . A vakutól villózó kristálycsillár sokszorosan verte vissza a táncoló fényt.
Háború dúlt a papírlapok között. Két elme versengett.
Kamerák kereszttüzébe kerültek, de egyikük sem figyelt rá. Erre a régi játékra már csak az igazán idősek emlékeztek. A másik kezében lévő, egyre gyérülő lapok közül húztak. A páros lapok sokasodva gyűltek az asztalon.
Nagypapaaaaaaaaaaaaaaaaa! - hallatszott, ne hagyd magad, mutasd meg neki, milyen okos vagy!
Már csak három lap volt a játszmában.
Nagypapa húzott egy lapot. Aki kettőt tartott morcosan nézte. Fekete Péter! - kiáltott fel ellenfele elkeseredetten. Ilyen nincs - mondta, hogy állandóan nyersz! Elárulnád a titkod?
Nincs titok - jött a felelet. Az unokám itt van és többszörös figyelemmel játszom, hogy büszke lehessen rám. De siessünk, mert mindjárt vége a látogatási időnek. Még szeretnék elbúcsúzni a családomtól. Társa lehajtotta a fejét. Nekem már nincs senkim, aki látogathatna.
A másik asztalnál hárman ültek. Fekete falapocskákat rakosgattak le, vagy éppen maguk felé fordítva felállítgatták. Némelyiken egy, vagy egysem, a másikakon több fehér petty is volt. Az egyforma fehér foltocskákat próbálták egymáshoz illesztgetni. Egyiküknél rengeteg volt. Mérgelődött, hogy neki ma semmi nem sikerül.
Nem figyelsz - szólt rá a társa. Látod? Ezt is felvetted és nem raktad le, pedig ott van a helye - mutatta meg. Már régen győzhettél volna. Hol jár az eszed? - kérdezte.
Valahol a múltban, amikor a gyerekeimmel játszottam ugyanezt - válaszolta. Szemét törölgetve sóhajtott fel. Jó volna, ha itt lehetnének!
A vakuk még villogtak. Látogatók örökítették meg az idősek otthonának lakóit.
Volt még egy asztal, ami körül sokan ültek. Itt papírhajtogatás, papírvagdosás volt az elfoglaltság és a versengés oka. Kié a legszebb és legügyesebben elkészített darab. Természetesen a papírcsónak és papírcsákó volt a sláger, de egy kerekesszékbe kényszerült férfi kezéből érdekes figurák kerültek ki. Madarak, csiga, ördögfejek, origamit készített. A látogatók lassacskán köré gyűltek és nézték a tudományt. Egy-két gyermek leült mellé és figyelték a kezét, miközben kérdezgették hogyan lehet megtanulni.
Türelem és kitartás, ez a nyitja - mondogatta szinte magának az öreg.
Taps hallatszott és csendet kért egy hang.
Most pedig kedves lakók és hozzátartozók szeretném bejelenteni a meglepetésünket. Engedjék meg hogy a munkatársaim nevében is jó szórakozást kívánjak.
Az idős emberek érdeklődve fordultak a folyosói ajtó felé, ahonnan zörgést hallottak. Kitárták az ajtó mindkét szárnyát és két felnőtt betolt egy paravánt.
Nahát mit akarnak ezzel? - néztek össze többen.
Megjelent három gyermek, mindegyiknek egy-egy zsák volt a kezében, majd az elkerített rész mögé mentek.
Kérem maradjanak csendben és kapcsolják le a világítást - kérte az otthon vezetője. Sötétbe borult a terem, majd lassan derengeni kezdett az előttük lévő helyszín. Halk zene szólt és elkezdődött az előadás.
Megjelent egy figura, majd egy másik. Lassacskán felismerték őket. A rég elfeledett bábok, kismalac és a farkas, János vitéz mocorgott a kis kezek által. A mesékből ízelítőt adtak a nézőknek.
Sóhajtás és szipogás és a jelenetek után összeverődött tenyerek törték meg a varázsos előadást.
Fényt kérünk! Hunyorgó, könnyes szemek néztek egymásra.
Torokköszörülés, majd megszólalt az egyik idős ember:

Köszönjük gyerekek, hogy ha csak egy délutánra, de visszaadtátok a fiatalságunkat.