Műalkotásra tapadt a szemem - kezek, ahogy megérintik egymást
***********************************************************************

Álmodd meg és lásd az utam, melyre egyedül lépek.
Kérlek ébressz fel és védelmezz,
ha a kezek sikolyára remegésem erősödne.

Félek....... a simogató érintés lehet bántó.
Utánam nyúlnak és kapaszkodva esdekelnek
- segítsek!
Álmomban az ujjak összefonódnak,
majd csikorogva tördelik magukat.
Tartottak már gyermeket és meglazult köveket,
emeltek magasra megtaposott lelket,
s bizony ők voltak azok is, melyek bántottak
kínt okozva a kiszámíthatatlanságukkal!
Pihenésük sóhajtásnyi, ingerek vezérlik a mozdulatokat.
Féld és mégis óvd, tartsd szemmel,
az ellazulást nem biztos, hogy a lágyság adja meg!
Talán épp az erős, érdes érintéstől szabadulsz fel, s kapsz enyhet.
Mozgásuk rémisztő, darabos, mintha fájdalom szülné őket.
Megrettenve, mégis megérintem. Hogy remegnek!
Kapocsként tartják ujjaim, mint fuldokló izmos kígyók melegítenek.
Már nem félek! Ismerősként nézek rájuk.
Hajolnék, hogy hamarabb elérjenek,
mert lehet a kezeknek köszönhetően életre kelek.
Nyújtóztatva tagjaim az ujjak alá simulnék,
formázzon és alkosson jobbá,
kicsinyt itt, apránként ott faragja le a durva felületeim,
épp annyi érdességet hagyva, amin a kezek elsiklását gátolnám.
Ugye már látod az álmom?! A kezeket!
Mit tudnak tenni és mitől tartják vissza magukat.
Én érzem is és kérem maradjon rajtam a gondolat,
mi vezérli az ujjakat útjukon.
Fejem mozdítom, emelem, szemeim szokják a derengő reggelt,
kába vagyok még - az éjjel valami történt!

Álmot láttam és a két kezem…

-Tüske-