*

Álomba merülve lépek, botorkálok, keresem a vállat,

melyen megpihenhetek, fejem lehajtom, szemem lecsukódik

pilláim alól könnyem csordul és mielőtt elaludnék szárnyakon száguldok.

Bársonypárnám lesz az otthonom, mert apróvá válok, egészen picivé

a közepébe besüppedek és mélyen alszom.

Lehet azt is álmodom, ami kettőnk közt folydogál.

Hajnalban felkelek és keresem beszélgetésünk nyomát - eltűnt,

káprázat volt, nem létezel, ez vagy Te nekem!

*

Keresem a titkot lelkem mélyén, azt a rég elrejtettet.

Vágyom, mit vágyom?! akarom! kéz a kézben mendegélni a parton,

hallgatni a vízfolyam zaját, a szellő érintette fák sóhaját,

látni a torony csillámlását, a víztükör felett a felhők vonulását.

menekül az est, üldözi őt a napfelkelte, megint ébren vagyok, éledek

álom volt, vagy valóság, cikáztak a szavak a téren át,

mindenki alszik, Te is pihensz, egyedül vagyok ébren

Simítom a redőt homokodon, a hajad igazítom, párnád nézem, kényelmet ad-e.

*

Hunyorog a csillag befelé ablakodon, takarom, nehogy megzavarjon.

Álmodj tovább, kezed a derekamon, kezem a válladon,

forgunk, lépünk, simulunk, zenés csodalátás, ez a mi tangónk.

Vigyázz rám, álmom féltsd a napvilágtól, rejtsd a sötétségtől.

Volt egy ember, kivel beszélgettél órákon át, vártad betűi folyamát,

idézd fel, álmodd a lépteket, emelkedj fel és a zenére hajtsd meg fejed,

nézz magadba és kérdezd! szép álma volt? Neked milyen lett?

Kéz a kézben újra a vízpartra értünk, leültünk csendesen és csak voltunk.

*

Hallgattuk a másik szívverését, szememből olvastad a kérdést:

akarod az álmot, vagy ébredjek és keresselek, hová lettél?

Ne ébressz fel, engedd álmodnom tovább!

Beléptünk egy ajtón, félhomály, ugye ezt akarod, erre vágysz,

Hajlékonnyá vált a szenvedély, hullámokban fodrozódik.

a szám keresi ajkad vonalát, arcom hevül, testem remeg,

tegyek kedvedre és beszéljek?

Heveredj le és maradj csendben, pszt! Mesélek!

*

Egymásra találtak, a bátor lovag, a félénk lány - álombéli királyság

Vágyom a látványt, mit megvonsz, haragosan nézek, majd enyhülök

lehet próbatétel, menekülök, de látlak magam előtt.

Vigyél álomországba, hol a jók keringőznek a rosszakkal.

A Hold fénye ébreszt. Álombéli, mondd, ha létezel,

keresed-e kegyem, akarsz-e engem?

Visszatérek az álomba, csodába merülök, igéző hang ölel át.

Ébredésemkor emlékszem a képre, az arcok tengerére…….

*

Látomás volt, a jövő, alkotó elme mindezen megütközött,

Virrad, hasad az ég alja - buknak lefelé a göndörödő pillájú éji lepkék.

Bolyongj és keresd, éhezd az elérhetetlent, kezed érintse a tüzes jeget.

Kié leszel hát éjszaka vadsága, nappal káprázata?

Láttam az utalást - leléptél a képről………

Megéltük - vihar volt, a tornádó előszele

az idő - kaptunk egymásból előleget

pirulva emlékezem a befejezetlenre.

-Tüske-