Hajnalban ébredtem mérgesen,
a szunyogok keltettek versengve,
hessegettem és menekültem,
bújtam a paplan alá rémülten,
pont engem, hát a hétvége se szent?!
Kértem és rimánkodtam legalább csendesedjenek,
mert a zümmögős zizegésük az őrületbe kerget.
Mintha az orromon keresztül is hallanám zenéjüket,
tapasztanék minden rést, lyukat, de oly feleslegesen!
Mindenhová beférnek, bejutnak,
nincs előlük hely, amit ne bitorolnának.
Mehetek az országban bárhová,
hűségesen követnek, a homlokukon a szent jel,
mint irányítószámot viselik a nevem!
Harcom lassan feladom, dagadok és viszketek,
vakarom és hűsítem, nyálazom és kenem,
kész agyrém a testem, pukli és dörzsölt helyek
és maszálós alvadt vérrel kevert könnycsepp.
A Teremtő megalkotta e hadat,
nemesi rangot is kaptak mióta rajtam élnek és halnak.
Varázslatért könyörgöm, legyek béka!
elapad a vérem, szikkadok keményen,
most már tényleg jöjjön el az ősz vége!
Álljon elém, aki kérte létüket!
-Tüske-
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
