Elkerülsz vihar? Gyere! Kinevetem erőlködésed. Segít a hitem túlélnem erőd,
mi oly gyenge mégis, mert csak a düh élteti, a mosoly megtöri.
Karom kitárva várlak – szeretlek – gyengülj, hogy ölelhesselek.
Szellővé csitultál, hízelegve cirógatsz, remegsz.
Megpróbálsz elfújni, majd óvatosan felkapsz, álomba röpítesz. Álmodom.
Mégiscsak ostoba dolog, de nem emlékszem rád. Ki vagy? Megálmodtalak?
Kerülgetsz fájón, esendőn. El innen, nem kellesz. És még szemtelen is vagy!
Nem értem, mi lelt, miért zaklatsz?! Csitulj a dörgelemmel vihar!
Pihenj meg. Csendesülj végre szellővé, keresd a helyed.
.....és újult erővel, de kedvesen - keress meg.
-Tüske- |