Szeretnék hozzászólni magamhoz!
Tüskében egy olyan embert ismertem meg, akiből hiányzik az előítélet, illetve van benne ítélet, de annak se eleje, se vége, a közepét pedig elvitte a teve egy kanyarra.
Mert a teve tudja! A teve olyan állat, aminek van egy púpja, na jó, időnként kettő, de az amiatt, hogy az ingatag burnusz ne billegjen. A teve időnként tud mosolyogni, sőt vigyorogni is, ahhoz viszont az kell, hogy meséljünk neki. Például olyant, amiben van kaktusz és hajcsár. A teve és a hajcsár az oázisban ismerkedtek meg és annyira összebarátkoztak, hogy összekötötték a nevüket, mint házasoknál szokás. Így lett a tevehajcsár. Hajcsárné is lett, de nem a teve és a hajcsár nászából, hanem a tevén ügető leányból. Juj, most nagyon elkalandoztam teveileg.
A teve tehát kalandor!
A teve kalandozásai során a sivatagba is eljutott, ahol az előzőekben említett kaktusszal találkozott. A szomjas teve belekóstolt a bökős növénybe, de az nagyon erősen védekezett, emiatt a teve pofája elkezdett nyúlni - ezt láthatjuk a bájos vigyorából is -, majd halált megvető bátorsággal beleharapott. A bökős növénynyúlványok annyira megijedtek, hogy azon nyomban visszavonulóba kezdtek, így a teve olthatta a szomját. Sörrel! Mivel azt vitt a hátán, vagyis pontosítok. A teve hátán ült a hajcsár és annak a kezében volt a sör. A hajcsár mikor látta a harcot tevéje és a kaktusz között fogadást kötött az állattal, hogy melyikük fog győzni. Szerencsétlen teve kénytelen volt megbékélni sorsával, miszerint akkorára kell tátania az ábrázatát, hogy a kaktusznak inába szálljon a bátorsága és önként kifacsarja magát. A tét a sör volt. Hajcsár bánatosan szopogatta a kaktuszlevet, míg a teve vidoran itta a sörét.
Mi ebből a tanulság? Ne vigyél tevét magaddal sehova, mert kiderül neki van több esze és ráadásul elissza a kedvenc sörödet!
(Szerény személyem utálja a sört, tehát a teve jöhet, illetve mehet, vagyis ketten elindulunk és letaroljuk a kaktuszerdőt. Így lettem én a Tüske, a teve pedig azóta is hol egy, hol pedig kettő púpján fityeg.
-Tüske- |