Gondoltam elhagyom ezt a helyet
vándorbotom vállamra teszem
szétnézek a világban, ott alszom,
hol a holdfény ölelkezik a napsugárral.

Fészkelődöm, ébredezem
itt a reggel, mennék vissza álomhegyre,
de a terv, hogy elinduljak nógat
botom kopog, mocorog a sarokban.

Porosnak érzi magát,
rég koptatta más lábnyomát
régi-új' csapákat fedezne újra
örökösen magával húzna, vonna.

Várj már no, hiszen ébren vagyok
paplanom, kispárnám visszafog
velük még töltök pár percet
hamarosan kézbe veszlek.

Te bot, most miért fetrengsz?
kelj fel és gyere velem
segíts másznom az emelkedőn
gurulásomban fogj vissza a lejtőn!