Nemesként élt ott, hol a szépség és nem az ész szükséges,
feszülő ruhák, csillogó ékszerek, hintóból ki, kastélyba be,
egyik helyről másikra, idegenben magányosan ténfergett,
kézről kézre adták a bálteremben, bókolt előtte a nép,
szülők szülőkkel tervezték jövőjét.

Felhőtlen ifjúsága dadustól dadáig élt
és mert eladták lelkéből a gyermeket,
kihordta a jövőt, már nevelők seregét figyeli
minden folytatódik ott, ahol ő született,
mit életnek vélt, sorscsapása lett nemzedéknek.