Kockakövet gyűjtögettem, kicsit, nagyot, téglányt,
a görbéket eltoltam, a sarkosat halomba raktam.
Egy idő után kezdtem látni az építményem,
igaz kicsit még csálé, itt-ott hiányzik egy szépítő rész,
amott az esőbebúvó, teteje a csillagos ég,
bíztam, szorgalommal, két kezemmel toronyig jutok.
Tátongó ablakok helyén verebek vertek tanyát,
falak moha lepte oldalán gyík fut lustán,
téglasor tetején papagájom tolltáncát'' járja,
ajtó helye rég megvan, ki-be jár a cúg rajta.
Egyik délután a rakosgatást folytatván, hír jött,
a tető, mi a munkám fénypontjaként tündökölne,
sosem lesz kész, elszállt, mint kéményszökött'' füst.
Helyem már ott, benne élek, innentől eső ver,
hideg szél táncol nyakamon,
hópelyhek ébresztenek sötét hajnalon.