dorombolva istenítem ki ennem, s fedélt ad.

Kitúrom a megszokott helyéről - legyen az bárki, ha ahhoz van kedvem,

hozzám igazodik a ház népe - örökös kenyerem kiharcoltam régen.

Vissza is élek előnyömmel, mesélem a pórnak büszkén,

sandán lesnek emiatt és irigyeim száma az egekig ér.

Még az alomkészítés gondja sem hárul becses személyemre,

hiszen a gazda párnáját tiszteltem meg vele.

Reggelre lett is futkosás, rémület,

majd az úr bánatosan a vánkosára keresztet vetett.

Hetek múlva megejtették ellenem a létező legnagyobb merényletet,

eltüntették belőlem nősténységem.

Bosszúm terveltem lábadozásom ideje alatt,

minden valamire való macska az udvarunkba nyargalt,

éjjel-nappal jöttek-mentek zenéltek,

melynek hangfekvése az őrületbe kergette az összes kétlábú tettest.

Uralkodásom hatodik esztendejében belépett életembe a rettenet.

Dobozban hozták a nyomorultat és közölték velem -

vége az egyeduralmamnak!

Hogy a bolhák tépjenek szét! - köszöntöttem bájos fújással,

közben karmom megszántotta a kismacska pofáján lévő szőrszálakat.

Immáron egy éve, hogy ennek a csúfságnak engedem szeressen -

mindaddig, amíg élelmét elsőként tesztelhetem.

Behódol tehát ki él és számít - visszatért medrébe a macskaélet

nyugalma,

versengve vakarnak, adnak lopva gazdag étket,

csak méltassam dorombolásomra őket.

Még hét csodás év vár rám - ágyon-párnán-dagasztott tésztán,

hódolóim alázatos imádatát méltósággal veszem

- miau, a rang kötelez.