Megmutattad lehet jobban,
másé a jutalom,
tanítottad a gyermeket
a felnőtt kapott dicséretet,
a tudást átadni felelősség,
vissza nem kapod gyümölcsét,
marad a katedra, üres padsor
táblán ácsorgó krétafolt,
már a szivacs se akar dolgozni
vetítővásznon a pók alszik.
Sápadtan csúszik a fény a táblán
ottfelejtett betűk csatangolnak
fehér porcsúzdán siklanak
néha összeállnak, szavakat alkotnak,
ajtó képezte huzatra szertefoszlanak.
Elérkezett a beszámolás napja
arcok pirulnak, kezek izzadnak
apró papircetlik szerteszét,
egyiknek sincs gazdája, elejtett puskavég.
Megint elgondolkozol - átadtad a tudást
mivé vált a tanuló és mivé a tanár?!
Volt-e értelme az energiának,
a visszajelzést homály takarja.
Vakítva fáj az igazság,
szemedbe éneklik a győztes dalát,
fejed már fel sem emeled,
a kréta kihullt kezedből
újra szürke az osztály,
sápadozik a táblán - jól vigyázz
kinek adod át a hited,
kiben bízol, kiért éled a jelent.

-Tüske-