Kínt érzek, valami fáj
szárnyalnom kellene,
felszabadultságot éreznem
voltam fészekben,
összetörtem fa tövében.
Lelkemben a halott madarakkal vérzek el
libegek az égen, szárnyam tollfosztott,
szemem sötét, nincs benne villanás, élő fény
csak a zuhanás tompa zaját hallom.
Fülem semmit se fogad be kívülük
rigó füttye, veréb csiripelése
és néha a galambok...
néma turbékolása.
Trónja fosztott madarak királya
dögkeselyű mosollyal néz
hallása remek, szeme éles
fülel és várakozik
árván maradt fióka éhező kiáltása
oldalra fordított feje üres kezet les,
kitartásával túlélését kockáztatja
bírja-e még, vagy továbbáll?
Ott lenn, a kezdetnél senki szeme, karma nem ér
túlélek, gyökérnedvvé leszek
erős és kitartó kezdemény,
mint a villámlásnál látható barlangkép.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
