Talán
Látni, minek nem örülünk
érezni közben könnyünk
bár lehet ott boldogságot ad
ideát csontig hatol a fagy.
Hiába magyarázzuk lépésünk
mi itt van, ott ismeretlen kincs
kőkemény gyémántszív
jégkristályból épült híd.
Forróság omlasztja a külsőséget
minden légvárként tűnik el
marad a fájdalom, az üresség
talán tévedtünk, szép emlék. |