Gyenge vagyok, halódom - lelkem sivár
reszketek megmaradjon, mint az első rügy a fa ágán.
Jöttek még utána, mind kedvesek a szívemnek
bimbózó piciny lelkek, vigyázom éltetek.
Egyik a másik után kerültek elém, vártam őket csodaként
óvtam a jeges vihartól, majd nevelgettem
a következőbe már ketten mentünk karöltve,
s mikor a harmadik is megérkezett teljes lett a kör,
most mégis félek egyikük kitör
Az idő nyikorgó kerekét vélem látni, hallom a fa nyögését
ha lepottyan egy sarj, a gyökér önmagát temeti.
Az örök hármasért élt.