Egyszer volt, hol nem volt, a régi időkben élt egy Virágszirom nevű hölgy. Kegyét kereste a kínai trón várományosa.
- Ha elvarázsolsz a tudásoddal, mikor hatalomra kerülök mellém foglak ültetni esténként, hogy szórakoztass és keresd a kedvem.
Virágszirom lehajtotta a fejét és szerényen mosolygott.
- Nem tehetek a kedvedre uram, a szívem foglalt.
- Az enyém vagy!
- Nem vagyok senkié, a szívem diktálja lépteim!
- Mégis ki a választottad?
- A lelkem függ, a szívem verdes. A palota mindenesére várok.
- Míg a szíveddel foglalkozol, addig tönkreteszem a családod, fogadj szót!
Virágszirom elsápadt.
- Megteszem, amit parancsolsz, de sosem leszek igazán a tiéd! Meséim nem fognak szórakoztatni.
Elérkezett a hatalomátvétel ideje.
Éjfél tájt erőteljes dörömböléssel verték a parti viskó ajtaját.
- Gyere ki, vár a császár!
Virágszirom fogta kevéske holmiját és ment.
- Ülj le mellém és mesélj! - parancsolta a császár.
Egyszer volt hol nem volt, élt a nádasban egy gém.
- Kettőnkről mesélj!
- Rendben, megteszem - válaszolta Virágszirom.
Élt egy örökös sötétségben lévő várban egy hatalmas úr, aki szerelembe esett. A kiválasztott egy nagyon szegény sorú hölgy volt. Elraboltatta és követelte szeresse viszont, de hiába akarta, nem kapta meg.
A császár feje kezdett lecsuklani. Virágszirom folytatta a mesélést, de közben a derekán lévő sálból erős hurkot készített. A nyakára tette és mikor a nagy úr elaludt a folyosóra sietett. Holdvilágos éjjel volt.
Denevérek repkedtek. Egyikük túlságosan közel kerül hozzá és a karma beleakadt a sálba. Ijedtében elájult. Eleredt az eső és villám cikázott felettük, ami megvilágította őket. A denevér a palota mindenese volt. Kedvesét, Virágszirmot elmenekítette a palotából és elvitte a sziklákhoz, ahol senki nem tehet kárt benne.
Azóta is fenn élnek a hegyekben és esténként, mikor csillagporos a levegő látható, hogyan repkednek a boldogságban. Csillaghulláskor a szerelmesek felsóhajtanak és felnéznek az égre. Nézzétek Virágszirom és kedvese táncol!
A császár reggel ébredt csak fel. Micsoda álmom volt! - kiáltott fel. Egy gyönyörű szolgalány megleckéztetett. Fontosabb volt számára a családja, mint a szerelme és még tőlem sem félt, hogy emiatt a szívének kedves embereknek bántódása eshet. Megóvta őket a szeretete.