Virágszirom

Egyszer volt, hol nem volt, a régi időkben élt egy Virágszirom nevű hölgy. Kegyét kereste a kínai trón várományosa.

- Ha elvarázsolsz a tudásoddal, mikor hatalomra kerülök mellém foglak ültetni esténként, hogy szórakoztass és keresd a kedvem.

Virágszirom lehajtotta a fejét és szerényen mosolygott.

- Nem tehetek a kedvedre uram, a szívem foglalt.

- Az enyém vagy!

- Nem vagyok senkié, a szívem diktálja lépteim!

- Mégis ki a választottad?

- A lelkem függ, a szívem verdes. A palota mindenesére várok.

- Míg a szíveddel foglalkozol, addig tönkreteszem a családod, fogadj szót!

Virágszirom elsápadt.

- Megteszem, amit parancsolsz, de sosem leszek igazán a tiéd! Meséim nem fognak szórakoztatni.

Elérkezett a hatalomátvétel ideje.

Éjfél tájt erőteljes dörömböléssel verték a parti viskó ajtaját.

- Gyere ki, vár a császár!

Virágszirom fogta kevéske holmiját és ment.

- Ülj le mellém és mesélj! - parancsolta a császár.

Egyszer volt hol nem volt, élt a nádasban egy gém.

- Kettőnkről mesélj!

- Rendben, megteszem - válaszolta Virágszirom.

Élt egy örökös sötétségben lévő várban egy hatalmas úr, aki szerelembe esett. A kiválasztott egy nagyon szegény sorú hölgy volt. Elraboltatta és követelte szeresse viszont, de hiába akarta, nem kapta meg.

A császár feje kezdett lecsuklani. Virágszirom folytatta a mesélést, de közben a derekán lévő sálból erős hurkot készített. A nyakára tette és mikor a nagy úr elaludt a folyosóra sietett. Holdvilágos éjjel volt.

Denevérek repkedtek. Egyikük túlságosan közel kerül hozzá és a karma beleakadt a sálba. Ijedtében elájult. Eleredt az eső és villám cikázott felettük, ami megvilágította őket. A denevér a palota mindenese volt. Kedvesét, Virágszirmot elmenekítette a palotából és elvitte a sziklákhoz, ahol senki nem tehet kárt benne.

Azóta is fenn élnek a hegyekben és esténként, mikor csillagporos a levegő látható, hogyan repkednek a boldogságban. Csillaghulláskor a szerelmesek felsóhajtanak és felnéznek az égre. Nézzétek Virágszirom és kedvese táncol!

A császár reggel ébredt csak fel. Micsoda álmom volt! - kiáltott fel. Egy gyönyörű szolgalány megleckéztetett. Fontosabb volt számára a családja, mint a szerelme és még tőlem sem félt, hogy emiatt a szívének kedves embereknek bántódása eshet. Megóvta őket a szeretete.

-Tüske-