(Tüske)

…..és ints búcsút a haragnak!

Nézlek csodálkozva - megváltoztál és mégse. Mintha ezer éve lett volna, ahogy játszottunk, sírtunk, nevettünk, veszekedtünk, haragot is tartottunk, majd kibékültünk. Megosztottuk a gyermektitkokat, melyek átalakultak komoly felnőtt titokká. Magunkba zártuk ezeket és vittük tovább, keserédes emlékeinkbe mélyen elbújtatva, s mosolyogva vettük elő. Volt, hogy rejtve mertünk csak emlékezni. Ilyenkor a vidámság, néha a szégyen pírja melengetett minket, s fázva húztuk magunkra az emlékeinket.

Most megkérdezem: mi történt, amikor hívtál és fuldoklóként kapaszkodtál a kezembe? Igyekeztelek a mélyből kihúzni és persze nemcsak azért, mert egy ember számított rám. Kétségbe ejtett a felismerés, hogy nincs kihez fordulnod, mert van, hogy a legközelebb álló se tud erőt adni. Teltek az évek elvesztettük egymást szem elől, majd megkerestél és érdeklődtél sorsom alakulásáról és beszámoltál sajátod változásairól. A megosztott élmények, jók, rosszak peregve csurogtak kettőnk között. A gyermekkort, majd a felnőtté válás nehézségeit együtt, majd külön éltük meg. Emlékszel? És csak mondtuk és mondtuk.

És Te, aki minden bolondságban, esztelenségben bátran velem voltál, most fájdalmad dajkálod. Engedj el.

Itt már nyugalomban “létezem”, nem ér el a bántás keze. Ha lenne módom, hogy magyarázatot adjak megtenném, de ahhoz még friss a sebed, hogy elfogadd, megértsd. Ne tégy magadnak szemrehányást, hiszen nem lehetünk mindig ott, ahol kellene. Akkor eljutottam arra a pontra, amikor már minden mindegy – feladtam a jövőbe vetett hitem, az álmaim. Ugye tudod, hogy ezek a röpke, látomásnak tűnő álomfoszlány képek az ébrenlét segítői? Változtasd át őket, tedd kézzel foghatóvá, hidd a jövőd!

Tapasztalat - már mondhatom ezt -, hogy soha ne nézz hátra, a múltad úgyis rád köszön, sokszor kéretlenül. Tapasztalj!  Száműzd magadból a kísértést, hogy megfordítanád az idő kerekét, ezzel törölve el a rosszat. Én tudom, hogy megtehetnéd, de valóban akarod?! Ne tedd! Megváltoztatnád az előtted állót, az ismeretlent, mely tisztán, a becsülettel karöltve vár. Ne rémülj meg a nehézségtől, ki fog kristályosodni miként lépj a továbbvezető útra, adni fogja magát a megoldás,

de könyörgöm ne add fel, láss intő jelnek!