Nem értem a hónapokat,
hogy nem tudják mikor melyik van soron!
Dideregve bújnék bárhová,
de a cudar szél mindenhol megtalál.
Áztam is ám, jaj de nagyon, kergettem az ernyőm,
kapaszkodtam, majd a szerencsétlen kettétört.
Tanakodtam merre vegyem utam,
hol találok egy bélelt kapualjat?
A busz meg csak távolodik, hiába várom
átjáró házban reszketve tipegős táncom járom.
Most már elég te hónap, nevezd meg magad
október lehetsz, a május mérgében elszelelt.
Elvetted tőle az utolsó meleg napokat
hoztál fagyos esőt, rekkenő órákat.
Az április is morgolódik, ez mind az övé volna
meg kellene egyeznetek hónapról hónapra.
A fecskék kevesen vannak, most még fáznak is
elég belőled, a szunyognak magad vagy a kín!
Méhecske lapul az eresz alatt,
dermedt eső csendjében várja az igazi tavaszt.
Beszélgettem egy léggyel, bár undok egy jószág
elmesélte, hogy látta a melengető napsugárt.
Hol és mikor, kérdeztem, de nem felelt,
dörzsölgette lábait, pamutcipőit követelte.
Hómacik ujjonganak, sarki róka mulat
rokona az erdei fázósan rámorrant.

Ha macska lehetnék
magamnak követelném a kemence melegét!