Álomtalant

Fejem párnába mélyül, hallgatom a csendet
sistergő jégeső veri fel a porlepte vidéket
délutáni szunyókálást bírnám magaménak.

Éjjel álmom volt, nem hagyott nyugodnom.
Álomtalan álmot hozz, hogy pihenésem legyen,
ne éljem át újra a nappal történteket.

Ringass el és mondj mesét a ravaszdi és a borz,
a fácán és a páva, a harcias szarvasbogár és a szende katica
meg nem unható történetét.

Hogy nem ismered egyiket sem? lehet én írtam őket,
mikor szép álmokat kívántak és forgolódtam,

mert a megélt rútságok mind a fejemben zsongtak!

Álomtalan álmot hozz, majd ébren megálmodom
a gyermekek meséit, a felnőttek szép szavait,
mert ugye mind létező?

Kéz a paplanon, plüssállatok hada az ágyon
nyálcsorduló édes álom, szemhéjam mocorog
átélve a játéktér hevét - szendergek.

Míg gyermek voltam és éjjelente felsírtam
kéz vigasztalt, magához vont, dúdolt,
majd ringtam tovább az álomhajón.

Ma, ha felriadok a sötétet látom,
ahogy a hétfejű sárkány a sarokban porosan mosolyog,
a valós rémségek nem illannak.

Vissza-visszatérő álmom fájsz, tördelsz
ébren is létezel, adj erőt, félek!
Tudom látsz engem!

Hogy megy sorod odaát, hívsz,
vagy adsz még egy lehetőséget túlélni a ridegséget?!
Ha tudnád mennyiszer partot érintettem!

A Hajósnak egyelőre nem kellek,
lerázott, hiába kapaszkodtam köpönyegébe
visszatoloncolt a földre - élnem.