Viasz'halál

biceg és tesz-vesz, motoszkál
lelkéből a rosszindulat anyagba váj
gonosz lélek viaszból építi palotáját

az anyag formálódik, alkotná magát
fájdalma fortyog, gyengéd kézre vágy
nincs léte, joga, nincs művészotthona

kezek csapkodják, nyomulnak durván
hol a gömbölyű, máshol a sík kívánkozna ki,
ott érdes, homorú felület bontja szárnyait

szeretne látni, kitekinteni, vakká lett teremtve
fülelné madáréneket, fejére festék került, lefedte
szólna, de ajak helyett tűlevele van

elvárás, hogy tisztaságát színeknek adja
hogy fehérlene, karcsúsodna tartóban
kanóca tűzre vár, lángja égig csapna már

aprócska tűznyelv villog a sötétben
gyenge lepkeszárny sincs veszélyben,
egyet még pislant, majd ellobban

olvadt, derékba tört gyertyahalom
se fej, se láb, se szem, vagy hallás
gnóm lélek, halált gyárt!