Mondd!
"Mondd, hogy hiszed az elérhetőt
a vászonról lelépő férfit és nőt,
egyszer megfogják egymás kezét,
s partoldalon, hűs erdei tisztáson
lépteik tücsökzenére tánccá válnak?
Mondd lehet-e a hit oly töretlen,
mint a mesebeli szörnnyel viaskodó hercegé,
ki ártó szellemek ellen támad
rabságból szabadítja szíve szerelmét?
Mondd a mesék valóra válnak egy napon,
a sötét éjszaka vándora eltávozik-e hajnalon,
a világ fénye tündököl, ha a vásznat feltekerik
és elteszik a sublód mélyére?
Mondd, ha sok idő múltán újra megtalálják
felpezsdülhet-e a régi vágy,
az emlékek halványulnak, csillagfény gyúl
a fiók mélyén megbúvó múlt hunyorog?
Mondd! |