| Hideg van, félek, mi történt, hová tűnt a megszokott helyem? Eddig csupa jó vett körül lágy, csendes, puha.-Tegyenek vissza oda, én ezt nem akarom!
Fázom, éhes vagyok! Juj, nem kapok levegőt, megfulladok -segítség! De hiszen ezt én teszem, akkor nem lehet nagy vész. Finom édeset érzek csurogni - nyam még, még akarok!
Mi ez a meleg, ami itt is, ott is érint? Ez jó, ne hagyd abba! Menj már innen ez az enyém, én voltam itt előbb, engem érintsen az a csoda nedvesség! Jaj mennyi láb és a sajátom mind! Még itt is csináld, meg itt és itt, és itt! Naaaaaa, most már elég a tisztaságból, ne zaklass, hagyj pihenni-elfáradtam. Most mi van már megint? Egy ragacsos szörny került mellém lököd, taszigál......... Végre nyugton van! Még egy és megint! Betolakodók! Ti vagytok a testvérek?! Na de kérem, már így is alig férek el, legalább megkérdezhettek volna akarok-e társaságot?!
Vigyétek innen, dobjátok ki őket, nem kellenek ezek ide, csak engem mosdasson azaz óriás, hatalmas kedves, szőrös! Adj már ennem, de azoknak ne, mert akkor nem marad és különben is én vagyok a rangidős!-Ez rossz, hová viszel? Azonnal vissza velem!
A mami cipel, persze elsőnek engem a leghatalmasabb, legerősebb kölykét, Kutyorgót - a zenélő pocakost. A többiek semmiségek, nyeszlett korcsadékok, én vagyok a legszebb! Minden kétlábú dicsér. Azért, ha nagyon unatkozom megengedem, hogy játszanak velem, de csak én cibálhatom meg a füleket, az enyémet nem merik, gyáva banda.
Huuuuuuu milyen finoman találtam! Mamíííí az ott bántott, védj meg!
Majd, ha nagy leszek, akkor elkergetem a háztól az összes karmolóst, rettegni fogják a nevem - csúnya, girhes társaság!
Azt a fehér gurulóst ott megkóstolom - anyúúúúúúúú! ráugrott a hátamra és megcsípte a buksim.
Csak legyek már óriás, ezt visszakapod, akkor minden tyúk nekem fogja adni a tojást és megeszem az összeset. Ma a nyakamra tettek valamit. Hiába tekergek, kúszom hason, fordulok a hátamra, dörgölöm a fához magam nem tudom levenni. Napok kellenek mire elfeledkezem a nyakörvről.
Ne rángass te kopaszláb! Milyen csúnya dolog más bőrét viselni és abban járkálni! Most még egy hosszút is odakötött és azzal húz, megfojt! Azért se, majd én megmutatom, csak cibálj, vonszolj! Szégyen, de muszáj engednem, ő az erősebb. Azt mondta elvisz egy kicsi kopaszlábhoz. Sokáig nagyon, hosszú ideig nyüszítettem az otthonom után, még a buta tesók is hiányoztak, hát még a mamám!
A zenebonát nem viselték el és bevittek a házba. Micsoda szagok, mennyi fogerősítő és mind más kopaszlábé!
Éjszaka mindig unatkozom és elhordom a vackomba az összes rágcsálni valót. Papucs, zokni, táska -ebben feküdni is kényelmes - van is ebből gondom! Összeszidnak, elfenekelnek, de időt kapok arra, hogy megtanuljam a rendjüket.Néha a mamiról álmodom - hiányzik és a többiek is.
Micsoda szégyen iskolába visznek! Nahát sorstársak! Biztos ők is összerágtak mindent!
Mire jó, ha szófogadó vagyok?! Ül, fekszik, hozd ide, fogd meg, csibész - bár ezt szeretem - érzem az erőm. Dicsérnek, fenyítenek újra és újra. Néha unalmas, de az olyan jó, amikor a többi hasonszőrűvel futunk és azt játsszuk mi vagyunk a rosszak réme.
Igen a kopaszlábúak között vannak utálatosak, akiket meg kell találnom, ezért járok iskolába. Én vagyok a legokosabb, érmet is kaptam, a kopaszláb is, de nekem köszönheti - mondták.A mamám és a testvéreim biztosan büszkék lennének rám. Még emlékszem a melegükre, az illatukra.Alig szoktam meg az új helyet, most újra félek. Ismeretlen jött, néz és tapogat.Lehet megint idegenbe kerülök?!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
