Elérni az elérhetetlent, megélni a meg nem élhetőt
felfedezni a sosem látottat, ízlelni az érzékek számára nem létezőt
megérinteni az elillanót, nézni a nem láthatót
és belemerülni ebbe a káprázat adta forgatagba
tényleg volt, álmodtam?!
Látásom elvesztettem, a hangok se jutnak el hozzám
mozdulatlan vagyok, mint egy eltört madárszárny
égi kráter szélén inog a kérdés
lezuhan a földre, vagy marad a kísértés?!
Gyengülve emelkedem, zuhanásom múlandó
vakságom felváltja az öröklét tisztánlátása.
Felhővonulást ígért a jövő, mégis áll mozdulatlan
futottam látni, bevárni - lemaradtam,
míg egy feketébe hajló ártatlan lezuhant,
s vigyorogva levedlette sötétségét, fehérlik az alkonyatban.
Táltossá változott a vánszorgó időt cipelő
karokat növesztett a kígyó isten, a bölcs teremtő.
Zengőtál és csengettyű szóra billeg a válasz
ritmikus, halk dobszólóra talpak topognak
tenyér a tenyérhez ütemre csap.
Újabb násztánchoz készül az égiek serege
alkonyi órában, hajnalköszöntőben.
Mosolygó gyönyör, kábulat - ártalmatlan
gyenge és veszélyes, fogva tart a dallam.
Tam-tam, tam-tam, érzi a szívverés, remegve követi
dobbanva dübörög a kéjtől hasadt ég.
Legyezőre festett jelenet, párnán ülő lepkepár
szárnyuk verdes, csillámpor kavaró ezüstfényes.
Művészetét tanítja, rabul ejtő táncmágia
sziromhullámmal viteti magát a méh,
ringó virágkehely édesíti a testét.

Álom emelj és repíts, örökös felhőt és esőt hozok!

-Tüske-