Forgó álom

Gurul és szikrázik pirosan, kéken, fehéren
áttetsző fények villannak
az üveggolyó suhanva viszi magában a csíkokat.

Egyikben egy sáv, a másikban vonalak sora
a színek szédítő forgása
miközben nézem ábrákká alakulnak.

Időnként mosolyra késztet a látvány
csavart minták kockáznak
szemem lehunyom és építem az álomvárat.

Ki látott már ilyent, forgó kockákból biztosat alkotni?!
bízom magamban, erős a hitem
meglátom az üvegben az alkonyból ébredő napsugarat.

Mennyei körforgás, a csíkok egybefolynak,
de a bordó és a zöld katapultált
elindulnak új utakra tejfehér mezőn át.

Vibrál a két szín, érinti egymást, nyaldossák a határaik,
s mire visszatérnek az üveggolyóba
lesz belőlük álmodozó, kusza valóság.

Belépek a gömbbe, hogy rendet tegyek
kergetem a bordót, a zöldet
a két színt elkapom, majd fejem felett megpörgetem.

Óriás szivárványcsóvát formálok
egyik színből elveszek, átteszem a másikba
és a feketét a fehérrel élővé mázolom.

Milyen csábító, mennyire kívánatos a látvány,
ha tehetném megkóstolnám,
a színeket ízlelném, mint földi mannát.

Az üveggolyóban lévő ábrák sebesen haladnak,
szemem káprázik
- álomtalan.

-Tüske-