Lépek jobbra, balra helyett,
nézek balra, jobbra intenek.
Beszélek és némítanak,
csendet adok és kérik a szavam.
Hallgatnám, de befogják fülem,
külvilág csendesedj, de hallgatnom kell.
Mosolyognék, lehurrognak,
potyog a könnyem és nem értik hol a jókedvem ma.
Megakasztják a mozdulatom,
rám szólnak indulj!
A hosszút rövidellik,
a rövid túlontúl nyúlik.
Ne ezt, ne azt, ne így, ne úgy
és szédülök, esek-kelek
megint nem jó semmi se.
Pirulásom vérgőzös horizont,
Ámokfutást rendeznek a nappalok,
nem akar az éjszaka eljönni,
hogy kipihenjem a csend harsány hangjait.
Nyújtom a vizet és a tüzet kérik!
Tüzem oltják és szítják a semmit!
Kedvességre haragot, haragra imádatot,
adom és visszaveszem,
amit nem kaptam meg is elvesztem,
Le és fel, avagy torpanj meg,
teljesen mindegy hová megy a merre,
hiszen, aki áll is menekülne!
Tenném is, meg nem is,
tudom úgy se jó,
már akadozik a ki és a be,
az oda és a vissza,
kész labirintus a viselkedési norma!
Mindig az elvárások és a megfelelések
mi lesz ennek a vége?!
-Tüske-
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
