Ha én …
Csúfondáros, pimasz száj
kacsintó nézés, orrmozgás
puha talp, osonás,
karmok az egér hátán.
Sose bízz a kutyában
felkerget a fára
egykoron madár voltál
macskák tollaid fosztották.
Éltedben is előzőeket éled meg
sehol se jó, mégis a fára kapaszkodsz
karmolod az étked, mi előződ
magadba nézel, emésztődsz.
Sunyin nézel, miközben dorombolsz
pofádból a farok toll még loboncol
mancsod véres, hasad teli
bolhád tengernyi.
Bár ezek élősködők,
az igazi mégis te volnál
rabod a kétlábú dögönyöző
ráfújsz, s közben dörgölőzöl.
Ha én macska lehetnék
házhoz és nem lényhez ragaszkodnék
a kéz lehet goromba, a fal kiszámíthatóbb,
ha dől se készakarva!
Talán mégse macska, esetleg szikla,
vagy a tengerből egy csepp,
de lehetnék akár egy égi jel
intő, féltő, de sosem pallos!
Vagy egy felhő, amint aláhull cseppenve
a földbe szivárogva növényt delejez
marokban egy kavics, melengető szorítás
kihunyóban lévő szívnek friss dobbanás.
...és a macska bajszát pödri rendületlen
emberbőrbe varrt lelke sebezhetetlen
kétségei nincsenek, ő a vadász éjjel,
nappal a ház ablakdísze. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
