Az óra bennünk ketyeg,
a mutatók néha összekeverednek
megakad a fogaskerék
csikorog a rugó és a lendkerék
az inga meg csak ide-oda szédeleg
tik-tak, tik-tak ébresztő!
Verdess szív, lélegzet ki és be
fel a fejjel bús lovag
a királylány örök álomban szendereg
csatamén nyerít, régen lejárt az ideje
bár háborúba már nem megy,
de még harcos a kedve
a füle éles és hallja az idő hangját
visszaszámlál
tíz
nyolc
.........hova siet?
és máris az ötnél jár, a hatot és hetet elhagyta
majd megfordult és kezdte újra!
Kellenek a számok a harangokhoz
mennyit üssenek délkor és félkor
ha elérkezett az ideje a számadásnak
vicsorog a másodpercmutató a rohanásban.
Állj idő, állj meg csak egy ütésre
a kazlak betakaratlan, virágtövek fáznak
és a lelkekben megreccsen a gondolat.
Lassan a négy, majd a három és kettő,
utánuk kullog az egy, az egyetemes
A NŐ!
AJÁNLOM AZ OLDALT
