Száll a zarándok madár
*
a faág gyenge, óvatosan ül rá
meg se rezzen rajta
levegőt se vesz, aprókat sóhajt
szárnyai lebegteti
pihéket foszt róla
maradjon egy
azzal ír levelet a törzsre
vési csőrével - itt voltam,
ha végzek, elszállok más helyekre
*
szállj zarándok madár
*
gondolaton rebbenj át
világosságban tündökölj
fényed a sötét érkeztével szűnjön
bóbitád hegyezd, berzenkedj,
ha megérint a vonzerő mágikus ereje
elérkezel a Jaj-szigetre
parttalan, hegyes sziklák által övezett
se víz, se lég, csak lebegés
nincs eső, nincs napsütés
*
rettegve száll a zarándok madár
*
emberi létet keresve száll
viskó felett kőrözve keresi nyomát
szellem frissességnek, melegének
árnyakat hajszol ki a fényre
már adna levegőt a fuldoklónak
hiába olthatatlan mérhetetlen szomja
kikből táplálkozott eddig – elemésztődtek
ereje tőlük hitte végtelen,
de egyszer elapad a forrás és
*
zuhan a zarándok madár
*
sorsa keserves, felélte étkeit
marad a nélkülözés, a kereszt’
pokol katonái tüzelik szüntelen
mennydörögve bíztatják - ne éhezz,
keress újabb, még erősebb lényeket!
telepedj és birtokolj, zsigerelj
ha mersz még emelkedj,
de karmaid letörtek, elgyengültél
fuvallat borítja tűzre tested
*
megtört a zarándok madár
*
földön járóként nincs ereje
a terror maga által szőtt hálójában vergődik
keresi a kiutat, s mivel nem leli
újabb ármányra készül,
bőszen borzolja maradék tollát
sápadt taraján átüt a pulzáló ér
tombolva buzog szívéig a vér
de hirtelen megállt és elérkezett a nincs tovább
egyedül maradt gyónatlan vétkeivel
*
bűnhődik a zarándok madár

-Tüske-