Itt készülőben van valami.
Talán egy folyam, mi kiszárad az időtől.
Esetleg az igazság, minek a létjogosultsága vitás.
*
Folyam, duzzadó. Patak, melynek neve Igazmondó.
Még csak a földben gyűjti az erejét, várja az esőcseppeket
türelmesen, kitartóan sokasítja a harmatos jeleket.
*
Még az is előfordulhat, hogy soha nem tör felszínre
patak,
mely halva született.
*
Igazmondónak keltették életre
egy pillanatig volt fényben
az első szónál halálra lett ítélve!
*
Azóta a hétköznapok igazát keresi
bár nem látja őt senki
a viták hevében, törzsi háborúknál van jelen.
*
Ma eső volt, léleksírás.
Érthetetlen, szitába hullt szavam
a folyam lassan elapad.
*
Megnéztem,
lefedtem
tán a bánat, avagy az öröm eltemettetje lesz!
*
Ott a szavak csak egymás alá voltak illesztve
mint a csipcsókában a kis kezek
várnak épülnek, hűségesek.
*
Megfullasztanak az elvárások
béklyó a nyakon, zablám elrágtam
tört szárnyú angyal vagyok.
*
Emelkedtem, s lábam sincs mit fogni lehetne
mégis lerántottak a földre!
Az angyalok anyagtalanok!
*
Testet kaptam e földön, rab vagyok.
Első leckém - sose légy önmagad!
utolsóként add el magad!
*
A sorban várakozók szeme lélektelen
lesütött pilláim alól is látom mi fenyeget
fordulnék, de láncaim húsig vágnak.
*
Farkasverem, medve csapda, őzhurok
angyalketrecben szorongok
mind vadak voltak, mint én, a megtört.
*
Igazmondó folyamként lávakövön hömpölygök,
hogy kerültem ide, hogy lettem cseppekből zuhatag
elillanok egyként, a jégcsap itt marad.
*

-Tüske-