Esőt hoztam napsugár helyett,
szomorkás, borongós nappalt
égi cseppek mossák a fák törzsét,
levelein szaladgál a hangya.
Fedélt keresve pillangó óvná szárnyait
mélázik a hernyó bújjon-e,
neki könnyű,
bundája még nem megviselt.
Csapzottan száguld keresztül a mezőn
a nyúl és utána a halál,
a rókának nem sikerült a kanyar
megcsúszott, sáros bundával állt tovább.
Milliónyi piciny virág borul a földig
verdesi fejüket az áldás,
távolban a szivárvány íve lassan feltűnik
nyújtózkodik a fecskeszárny.
Pislog a sün, ásít a gyík
vihar tépte hálójában hintázik a pók
figyelmetlen légy verdes, rázza magát
az utolsó csepp elszakítja láncát.
Szabadságot kap, az életét
zúgolódva mossa lábait,
de kiváncsisága visszaviszi,
nem tud szabadulni!
.... a pók ártatlan szemekkel sunyít

-Tüske-