Kézhárítás
Hol lehet a kezdet,
mi az a sarkalatos pont,
merre az irány, kinél a kormány,
ki mutatja meg hol a határ?
Kifogtam a szelet a vitorlából
fuvallat lettem magam is
duzzadó vásznat látnék,
helyette csapkod a vitorlavég.
Szakadt, foszlányokban lóg
kísérteties hangok, fojtogatók.
Gramofonná leszek, pörgök magam körül
tűztáncom járom hólepelként.
Gyere vihar és vigyél
engedd látnom közel-e a messzeség,
hol a gondolat, mivé lesz a szó,
emberléptékben mérik a maradót.
Gyáva ki beszél, majd elhallgat
tettem én is, szórtam jajszavam
minden bizonytalan,
a biztos - magam maradtam.
Ladikban ülök, ringok a víztükrön
hullám fodrozódik ujjaim körül
hűvös érintésű, igéző
bújnék belé lélekvesztőn. |