Ma fura nap van
Elmennek, elhunynak mellőlem az Emberek
Sántikálva ébredtem, botorkáltam a napba
Min álombíró' tettem a dolgom, ténferegtem
Aludtam, keltem, szédültem, kerestem
Kerestem a célt, az okot, az indokot
A szándékosságot, az akaratot
Elképzeltem egy hegyet, amint belezuhant a völgybe
Őszuhanás, ősrobbanás, ősi képzelet
Barlangfalra festem a megéltet
Az idő nem koptatja
A rajz tűnhet, az emlék nem
Mikor
...átölel az éjszaka
fázósan összekuporodom
várom a csillagok fényét
kályha melegét fogságban tartom.
Pirkadatkor reszketésem szűnőben
álomfogóm rezdületlen
rajta pilleszárnyak üzenete:
fel ne ébredj!
Tündérlény mesél
homlokom simogatja hangja
arcomon sétára induló mesefolyam
bóbiskolásom okozója.
Csalárd egy álmom volt,
elvesztettek keltek életre
hallom az emlékek szavát
elfelejtett helyeken járok óraszám.
Merülök, újra élem gyermekkorom
tanulok játszani, olvasni
környezetem szórakoztatni.
Vonz ez a világ, balladaként olvasnám
lennék írója, vésném kőbe az utónak...
Kínséta
Fekete kendős alak közelít a sír felé,
hívőn szemezi láncát, leül, megpihen
roskadó válla szinte a földet súrolja
fúrná magát mélybe, hol szerette nyugszik
szívében fájdalomorkán vonyít
az emelkedőn még sokszor felmegy
az emlék, a gyász bent van, az arcon kövület.
Még van
Feladni készül
Kért, s nem kapott
Amit felé nyújtottak büszkén elutasította
Várt és csalódottságában könnyeit nyelte
Adott, mert szegény kért a koldustól
Kínált, miközben nem tudta mi lesz a holnapi étke
Simogatott és az ütlegek elől félve elhajolt
És mikor fellázadt ellene fordult a világ
Most rostokol
… elefántként elvonulna |