Éjszakai szellő vitte a tollpihét
madár siratja röptét
belőle egy foszlány, emlék
Csúfondárosan kacsint a Hold
nappala elcsúszott, borongós
s mire újra felkel már ő nevet
Vízililiom ring, hatalmas levéllel hál
mocsárban a fojtó kipárolgás
életért kiált - sérült vad sóhaja száll
Tornyok kapaszkodnak egyre feljebb
csipkés felhőszélről angyal integet
rózsaágy, tövis - természet bölcsője hűl
-Tüske-
|