Az elmúlt napokban unokáztam, illetve Dédi dédunokázott és, hogy ragaszkodjunk a pontossághoz, a kölykök meg nyanyáztak. Két öreglány ugrándozott kényükre-kedvükre és alázatosan szolgálta hisztijük és épp aktuális kérésük teljesítésénél fáradoztak. Itt is helyesbítésre szorulok - nem kérés, hanem követelés, elvégre az apró talpúak elvárnak és még nem várnak sorukra, mivel rengeteg a dolguk és emiatt türelmetlenek. Nekünk nem volt sok teendőnk. Az étkeztetés, ami felért egy janicsár elleni várvédelemmel, a folyamatos készenlét, amire - szerintem - csak a szülők, nagyszülők, dédszülők képesek, na jó és a kutyák, macskák, papagájok, hörcsögök, aranyhalak stb., ha gyermek van a környezetükben, életük védelmében. Mi ez utóbbira szerencsére nem szorultunk rá, annál inkább a földszinti lakó, aki szerencsésen elkerülte Marcipán kanállövedékét, amit Patrik manó cipője követett volna, ha Dédi nem elég szemfüles, de az volt. Szinte tigrisbukfenccel tarolta le a kölyök mancsában a talpvivőt. Elnéztem és hálát adtam, hogy ilyen gyors az anyám. Bezzeg én csak néztem ki a fejemből és szinte el se jutott a tudatomig, de az egész jelenet már le is zajlott. Hiába, ilyenek az igazi dédanyák! Nekem még fejlődnöm kell. Ezzel a bánattal elkullogtam, hogy összelapátoljam a reggeli, ebéd, vacsora és a köztes időben - kb. 5-10 percenként - elfogyasztott kimaradékát.
Rövid pesti tartózkodásuk ideje alatt játszótéren is voltunk. Patrik manó a mászóka láttán felrikkantott és már csak a halálugrásra készülve eszméltem fel, hogy ez nem tréfa, valóban megteszi. Hajráztam és irányítottam, nehogy már fejen landoljon. Marcipán ezt meglátta és már kapaszkodott is fel a korláton. Helyes mászókaházikó volt, aminek - mint egéréknél - több kijutási pontja is van. Dédivel megpróbáltunk egyszerre mindegyiknél ott lenni. Szert tettünk olyan gyorsaságra, hogy a mátrixos kollégák lepadlóztak (szerintem nem is lesz folytatása emiatt a filmnek).
A fagylaltevés iskoláját is kijártuk. Fogd, markold, közben forgasd a tölcsért és nyald! - hangzott a felszólításunk, mire Patrik manó elkezdte - irányításunknak megfelelően - a manővert, de a forgatás nehézségekbe ütközött, ezért a fagyott lé, erősen elkezdett dőlni. Juj, sápítoztam, majd fogtam a saját tölcséremet és belenyomirgáltam a fagyiját a helyére, aminek az lett a következménye, hogy megsértődött - azt gondolhatta, hogy lenyúltam egy pofányi adagot az övéből. Még ilyet!
A séta nekem kedvemre való mindig. A kölyköknek is az volt. Patrik manó bemondta az unalmast, hogy fáradt és elfoglalta a babakocsit, Marcipán meg végre szabadlábon randalírozhatott. Mikor rájött a rapli, egyszerűen nem ment, vagy éppen más irányba, vagy földhöz vágta magát. Én meg emeltem - volna! -, ha a csibész nem ereszt gyökeret az aszfaltba. Mesekönyvbe illő jelenet. Felnőtt huzigálja a kölyköt, az meg tesz az egészre és visít. Kényszerű megoldásként belehajítottam a bátyja ölébe. A járgányt zokogva gurította terhét, Dédi meg tolta rendületlen.
Esti fürdetés. Anyjuk tusolja őket. Gondoltam én meg kényeztetésként hagyom, hogy ázzanak a zuhanytálca hatalmas öblében. Nahát, hogy micsoda ordításba csapott Marcipán. Megkövülten állt és csak bömbölt. A mosdatás átment - szomszédok szerint - gyilkolásba, majd ahogy emelkedett a hangsáv, fájdalmas elefánttrombitálást véltek hallani az utcai járókelők.
Altatás. Kétszemélyes gumimatrac, az a hatalmas darab, amit elektromos izével kell felfújni. Bőséggel van rajta hely, de Patrik manó álmában átmászott Marcipánon, miközben elveszthette a tájékozódási képességét és félig rajta aludt tovább. Nem sokára rá, sírás. Villany megint fel és keressük a két kölyköt. Létszámolvasáskor kiderült, hogy egy hiányzik, éspedig a pelenkás. A hang irányát követve találtunk rá a szoba egyik zugában. Fogalmam sincs hova indult, vagy legurult az ágyról és nem talált vissza, de a nem tetszésének óriási hangerőt adott. Mire visszatereltük, a másik mocorgott. Ráolvasást alkalmaztam, mint Besenyő Pista bácsiéknál - aludj el, aludj el és ráztam - a fejem! bánatosan, nem lesz ebből már szunya! Lett. Mindenki visszaájult.
Ennyit a fúi unokákról. Kislányból még nincs!