Sátrazik a cinka, vígan éldegél
lurkók futkároznak a réten szanaszét
eshet eső, fújhat szél, lehet napsütés
sosem vesztik el jó kedvük
buzog bennük a reményvér.
Motoszkálva ébred a vajda
pipáját, kalapját veszi,
büszkén indul országát megnézni
fejet hajt előtte az ég, szemét lesüti a nap
szolgálja derűjét az esthajnal csillag.
Felkerekednek és hátrahagyják a bút
mellettük poroszkál felbatyuzva lovuk
van ott még egy öszvér is, ki a sereghajtó
hegedűn szól zenéjük, kíséri cintányér,
citera és az elmaradhatatlan vizeskanna.
Érinthetetlen' vándorútjuk járják
üstfoltoztak, vetnek vályogot
köszörülik az életlent, félik a jóst
örök szabadság az övék
századok óta zenéjükre ropja a nép.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
