Miért csinálsz úgy, mintha tavasz lennél
leplezed a valód, ősz vagy tél elején
ne akarj senkit becsapni meleg mosolyoddal
hiszik itt a tavasz, pedig csak nyárutó van!

Nem értek már semmit, megcsalod érzékeim
melegszem melletted, odakinn hóvihar dúl
gólya közelít, fecskék híre száll, tőzike didereg
eltüntetnéd a tavaszt, a nyarat, a telet.

Maradj a helyeden, melegre vágyom
elég a télből, napsugár simogatását akarom
csalókább vagy az áprilisnál, viharos szeleket idézel
öleld át a telet, végy búcsút a nyártól végre!

Tombolsz, pörgeted a szelet, vihart kavarsz
Őszike, légy őszinte! szeretnél az örök évszak lenni!
higgy magadban, maradj, minek elneveztek
színeidnek behódol ember, természet.

Örülj a késői melegnek és az érkező fagynak
nyálcsordító, mézízű gyümölcseid halmának,
általad kezd aludni a jövőre éledő
hóhullás, kikelet, tűző napsütés és eljön az időd.

Ugrándozol kései rügyeken, napfénycsíkon szánkázol,
hajtáson vakítod a vadászt, rókának egérutat szolgálsz,
rozsdásodó levelek erdejében mókust kergetsz a fán
szarvasbőgésre lejted a múló nyár táncát.

Domboldalon mazsolázol szikkadt fürtökön
gombát csillogtatsz kirándulók előtt
tölgyfa terméseihez étkes vaddisznót űzöl.
hódvárnak áldozol, avarba bujtatod a fázós sünt.

Megkopasztod a hiú lombhullatót,
szégyenében magára teríti a hótakarót
viccelsz a kökénnyel, összeugrasztod az erdei törpével
kapkodod a hópelyhet, miközben napfény melenget.

Neked jutott a csodából, nem a többi évszaknak
ha egyedül maradsz összefolyik az éj a nappallal
a téli álom, a perzselő nyár, a sápadt tavasz eltűnik,
folyó vize kiszárad, örökzöld sem nyúlik fel az égig.

-Tüske-