Blogolom magam

Ha én napló volnék, nem engedném, hogy magamba írjam magam.
Az olyan snassz!
Naplót, illetve blogot az írjon, akinek van szókincse, élménye és természetesen bevállalja, hogy elveszíti és bárki elolvashatja.
Ha kiderülne, hogy apró koromban pelenkás voltam, rajtam röhögne a fél ország. Sőt, tovább megyek, nemcsak vizenyős volt a pelusom, hanem időnként roppant maszatos is.
Nagyobb koromban megtanultam a klotyóláncot kezelni. Rém muris volt ám, ahogy meglendítettem és felakadt a tartály tetején.
Meg olyat is csináltam, hogy az óvodában a kenyeres kosárból a morzsákat ráborítottam egy ovis kislány fejére. Mert csak. Miért? Miért kellene nekem mindenre pontosan emlékezni?!
...és a klotyóhoz visszatérve....megpróbáltam állva pisilni a bilibe. (Szeletkív memória, vagy mi. Anyukámat megkérdezem, mit szólt hozzá.)
A sorban következik kötelezően elkövetendő bűncselekményem. Vagyis következne, ha eszembe jutna.
Juj, megelőztem magam, vagyis leelőztem magam az időben.
Ti. bölcsödés is voltam. Nah erre aztán tényleg nem emlékszem. Érdekes, hogy ezek az élemedett korú babák, mindig a pelenka körül rajzanak. Apám egyszer csúzlival lőtt be a bölcsibe, mert nem volt ideje normálisan felöltöztetni és tisztába tenni, csak felsőruha és spuri velem. Állítólag rém büdi voltam, örültek nekem a dadák.

Majd még jövök ám és írok magamba magamnak magamat.

....ez meg a blog blogja

Bolhááááááááááát vegyenek........... a macskák meg bónuszként kaphatók!

Házhozszállítottak tegnap egy, illetve kettő sakktáblás ifjú macsekot.
Egyik fehér, másik meg fekete.
Mint minden normális házi macskának, remélem van bolhájuk annyi, hogy azok viszik őket, legalább nem fáradnak el.
Nem lehet elég korán elkezdeni az ugrálni tanulást. A bolha remek szakmabéli. Azt hiszem több a lába, mint a macskának. Kb. mennyi? Nahát, tényleg! Hány lába van a bolhának?
Rém hülyén fog megtanulni ugrálni a vernyákoló, ha négynél több. De mintha csak kettő volna, a többi meg kapaszkodásra van kitalálva. Akkor most a bolha viszi a macskát, vagy a macska cipeli a bolhát?
Nem akarnék az alapokhoz visszamenni, mert azt már rég megoldottam, ti. a tyúk és a tojás! Természetesen a tojásból nagy erőlködve, kigúvadt szemekkel kikelt a tyúk, utána a tojáshéjat összetörte és megette, hogy a vitamintpótlás meglegyen időben. Tehát szó sem volt tojásról. Csak tyúk volt, a hülye kakas meg az egész jelenetet átaludta.
Juj, valahol elhagytam a macskákat! cicc, cicc, sicc innen

Ez most tényleg blog

híres vagyok arról, hogy mindent megjegyzek, fejben tartom, el nem felejtek stb.
aki a fentieket elhiszi, engem nem ismer

még, hogy feledékenység!
ma kaptam sok sütit, de nem volt fura, hiszen máskor is hozott már a kolleganőm
tisztességgel befaltam, majd büfiztem neki egyet, hogy elhiggye ízlett és dolgoztam tovább
egyszer csak megjelent egy cserepes bokrétával
hát ez?
hát ezt én kaptam
mivel?
mivel, hogy a névnapom volt
én mindig azt mondom, aki kérdez viselje el a választ is
ma jól pofán vágtam magam, önkéntes harakirit követtem el a kérdéssel
égett az ábrázatom, mint a szűzlánynak, akit letepertek és utána követelte még
különben abszolút nem vagyok feledékeny