Megszülettem, sokadik hónapos lettem
és nem hagynak békén az emberek!
Sürögnek, forognak, tesznek-vesznek
és közben vigyorognak ezerrel,
mondják a magukét ha kell, ha nem.
Én még kicsi vagyok, hagyjatok pihennem,
ne rázzatok, emeljetek,
vagy visszasírjátok a nyugalmat,
tegyetek le!
Néha kell, hogy hallassam a hangom,
próbálom a c-t és a d-t, semmi bajom!
Nem fáj a pocim, nem csíp a pelus,
nem vagyok éhes, nem szomjazom,
csak énekelek és a pihit akarom!
Fel ne vegyetek, mert kiüldözlek bennetek!
Ugye megmondtam ez lesz?!
Most aztán rohangászhattok,
hogy a nyafogásom csituljon.
Kesergésnek már nincs helye,
viseljétek orkánszerű hangom,
vegyetek akár füldugót,
még azon is áthatol a nesz, mit okozok!
A derekak fájnak,
a titkolt könnyek a tehetetlenségtől barázdát vájnak.
Anyum meg csak cipel és, ha elhallgatnék
arcára üdvözült mosolyt csalnék.
De azért se! Én időben szóltam,
innentől kezdve királyságom megalapítottam!
Dédim és nagyim somolyogva egyetértenek,
ha tehetem ám legyen!
Lábaim előtt hever a család,
lesik szemem villanását,
karjaim, lábaim mozgását,
és a nagybratyók is keresik a kedvem,
mert náluk a sírásommal kegyvesztett leszek.
Mindig találnak rajtam valamit,
ami miatt szerelhetnek, emelhetnek,
puszijukkal összekenhetnek
az undortól kapkodom a fejem,
kínomban fogatlanul nevetek.
Nem értitek, hogy csiklandoz a lehelletetek?!
és a hajatok is egyre hergeli az orrom,
ahelyett, hogy pihésfejem utánoznátok!
Tömitek belém a sok furcsa ízt,
csodálkoztok, ha sértődötten köpöm ki?!
Anyum meleg tejére ácsingózom,
de csak pépes förmedvényt kapok!
Popey trottyal hálálom meg e galádságot,
Apum ettől a rosszulléttel küzd,
majd elfehéredve menekül,
hálásan kuncogok, hogy a bűz végre elkerül.
Papám meg jókat nevet,
kaján vigyorral az arcán fenyeget.
Te gyerek ejnye-ejnye, mit tettél?
de legalább engem ettől megkíméltél.
Tisztogattam a nagyokat már eleget,
de veled is bármikor megteszem.
A nagyim beváltva ígéretét
bőröndöt csinál belőlem és,
mint batyut vonszol, cipel
mutogat országnak, világnak,
boldog nevetése beragyogja a tájat.
Igyekszem kedvére tenni,
különben nem látom a nagyvárost és
lemaradnék a dicsérő rokonságról.
Nincs hely, tele a kocsim ajándékkal,
lógok a tarisznyában anyumon mámorosan.
Na ez az utam is bővelkedik élményekben,
mindenkit boldoggá tettem.
Már készülődök a következő túrához,
kezdek begerjedni az unalomtól.
Addig is erőt gyűjtök az itthoniak neveléséhez,
hogy távollétemben se lélegezzenek fel!
-Tüske-
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
