Napéjvarázs
Érinti, mássza a dombokat
havasi gyopár szirmait csókolja
kövek közé bújik, vízcseppen csillan
Esőfelhő elöl bujdokol
zivatar után fénybe borítja a tájat
napszikrák élednek a virágban
A naplemente elérkezett,
az éjszaka követeli a helyet
vándorbot is elfeküdt
Talp alá való
Fűszál szorong a talp alatt
görnyedten várja a szabadulást.
Mire eljön a nap elszáradt,
sárgán zizzenővé vált.
Mégis volt értelme várnia,
a gyökér elpusztíthatatlan fonat.
Sarjad az új,
megbékélt a talppal.
Elvesztett kegyelem
Tombolva járja az életét
időnként megpihen
ilyenkor éleszti magában a szent tüzet.
Tisztelik és félik
a lelkében a sosem növő gyermeket,
s az elméjére boruló feledést.
Keserűség, rossz kedv ismeretlen számára,
majd egyszer csak tisztán látó lesz
és kegyelmet nem lel.
Folytatja romboló táncát
nincs ki megbocsássa csapásait
megtörik, menekül, lélektelenné lesz.
Varázskavics
Cipőbe bújt kicsiny kavics
sántikálásra ösztönzi az igazmondót,
s az hiába rúgja le lábáról a sarut
a seb sosem szűnik a támadótól.
...és a kavics csak lapít
Elmúlás
Kell, hogy elég legyen a minden,
mélyülés a feneketlenségben,
szabdalt kerekség, ármányhit
muzsikaszó a könnyekben
dermedt nevetés,
csendsóvárgás,
üresség...
Emelkedik, rázza párnáját e kettősség,
szunnyadó lánccsörgés, a mosoly,
a fény létrafokon mászik a szabadság felé,
bokájáról törtbilincs' csörögve hull
a szó- rozsda martaléka lesz
a csinos kalit
tetején fogantyú csikorog
szegen imbolyog,
álmában selyemhullámon lovagol
Reppenve
Talán volnék vánkos, mit a kezek dögönyöznek
esetleg labda, amit a gyerekek dobálnak
de lehetnék akár galamb is!
szállnék és vinném a hírt
kinek üdvözletet, másnak reményt
vagy csak ülnék párkányon pihegve
fáradt szárnyaim remegnek a szélben
fejem kókad, s víg fodrom lapul.
Tán túlságosan szép vagyok és nincs hasznom!
Délcegen igyekszem kelletni magam,
míg eljő értem az éj és beterít az álommal.
Másnap pedig felébredvén kalitkámban
dermedten emlékezem
egyszer repültem és vártak a kezek
bontogatták piciny batyumba gyűrt levelet!
Rémrébusz
valaki vár az alján
kivár a vár alján
váralján tömlöcébe zár
alja vár a váralján
Fintorfény
Harsány sikátor
pisszegve jár az egér
kocsisor halad
lámpását rejtő
fénybogár sötétbe fúl
botlik a csillag
macskamód oson
hunyorog a köd, foszlik
"villanógazság".
Ráolvasás
Álmodban is kísért a félelmed
talán el kell menned
kezem a fejed felett tartom
rossz szellemek sírjatok
a hatalom nálam, s bírom titkotok
sebesen kotródik a halálosztó!
Világosodás
Ég és föld között lebegni, hagyni az áramlatoknak,
hogy kényükre, kedvükre vigyenek.
Időnként kievezni, majd vissza a habokba.
Álom!
A földi poklot élem és mennybe sose jutok,
de talán az angyalok és az ördögök mind ugyanazok!
Hiszen a szép szavak is tudnak bántani
és a legcsúfabb igazán szeretni.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
