Sziporka morgolódásai
Olvastam e nemes honlap valamelyik részén az emberi tévedésről és rá kellett jönnöm engem nem jól raktak össze a szüleim! Óvást nyújtok be! Miért nem vagyok tévedhetetlen?! Álljatok nekem újra!
Vannak hibáim, melyekhez ragaszkodom. Másoknak is, de ők ezt erénnyé kovácsolták. Hogy kell azt? Kérem a receptet! Vagyis ...... nem is tudom kell-e. Ha tévedhetetlen volnék senki nem állna szóba velem, főként nem olyanok, akiknek fontos vagyok. Az emberek - többsége - szereti a támogatásra szorulókat persze csak akkor, ha azok nem gondolják magukról hogy többek volnának, mint a nagy átlag.
Nem vagyok átlagos! Szerintem. Ez most jó nagyképűen hangzik, de tényleg ez van. Kevesen merjük bevallani, hogy csak hibáink vannak. Lehet ez az eredendő erény, de akkor hol a bűn?! Nah, azt valaki időben lenyúlta - előlem. Még ilyet?! Bűntelen is lettem, talán még szeplőtelen is, de a fogantatásomhoz ragaszkodom, elvégre ne tagadjuk meg a szüleinket!
Hol is tartottam?! Igen, a tévedés! Mégis tévedhetetlen vagyok! Minden nap eltervezem, hogy jobb leszek, de sosem sikerül. Tudom ebben nem tévedhetek!
...és olvastam, hogy a csoki evés, a csoki mánia…. Kényes téma, de bevállalom. Kezdeném az alapoknál. A csoki a hibás, elvégre nem én találtam fel! Számomra az van megírva, hogy teszteljem, mikor csak lehetőségem van. Honnan vehetném a bátorságot az ellentmondáshoz?!
Írták: aki rajong a csokiért, annak a lelkében valami nincs rendben. Szeretetéhség. Hát nem is tudom. Éhezem a szeretetre, mint minden "normális", de a csokira is! A duplázott éhségérzet rémes. Mi ebből a tanulság? - ki kell elégíteni a lelket csokival, hogy a korgás elmúljon - lélekgyomrilag. Ez egy új anatómiai helyszín az emberi testben. Biztos vagyok benne, hogy sokaknak van ilyenjük. Az enyém igen-igen fejlett és állandó korgásban van, nem győzöm etetni. Elgáncsolom az örök állandót (tudom - csak nekem - sikerülni fog!), miszerint a kényszeres csoki evés ártalmas. El van fogadva - másoknál, de ha rólam van szó, cáfolom! Számomra a csoki az élvezetek piramisának majdnem a csúcsát jelenti! Hogy mi a csúcs?! Hááááááááááát ...... két csoki!
Sziporka morgolódásai 2.
...és még olyat is olvastam, hogy az emberek szeretik az állatokat. De sokan nem tudják, hogy hiába, ha nem jönnek be annál az egyednél! A simogatáshoz két fél kell. A sünike imádná, ha szeretgetnék, de ki az, aki van olyan bátor, hogy szorosan magához ölelje csak úgy natúr?! A légpárnás sünt még nem találták fel. Persze lehetne dunyhába dugni a szerencsétlent, de akkor meg már nem sün volna, hanem tolltoktartó.
....meg, hogy divatosan duzzadt! Nahát! Felháborító, hogy a test kellemetes domborulatait így kigúnyolják! Kellenek, szükséges, egészséges, fontos és igenis csodás! A gurulós hölgyek nevében beszélek - nem titok közéjük tartozom. Ha mi elindulunk letaroljuk a környezetünket a szépségünkkel. Na, azért megsúgom, hogy időnként van gondunk bőven, mert még nem találták fel a gatyó-szoknyatágítót, cipőnél ez nem gond! Este beteszi a suszter, reggel meg a delikvens evezőlapáttal mehet benne dolgozóba. Viszont a lábméret nem csökkenő tendenciájú, hanem a kor előre haladtával lapulósan szétterülős. Kérem ne hörrenjenek fel, ez nem a súly miatt van - szerintünk. A testméret változó, aktuálisan hogy szeretnénk kinézni. Hiszen csak figyeljük meg a samus nőket. (Gyengébbek kedvéért lefordítom: samu=anno ezer és egy évvel ezelőtt a bigyószertáros csontváz.) Bármit hánynak magukra vasvillával maradnak olyanok, amilyenek, de mi tudunk karcsúak lenni, használni a divatot és azt irányítani is! Divatos a poncsó. Rajtunk csinos, de ha felveszi egy "samunő" úgy néz ki, mintha egy összecsukott napernyőben tetszelegne. Rémes!
Sziporka morgolódásai 3.
...meeeeeeeeeeg azt is olvastam, hogy aki sokszor forgolódik álmában, leesik az ágyról. A forgolódós alvók rossz társak. Kicsi az ágy miattuk, ezért találták fel a méretes ágyat, de ott is előjött a helyszűke és ekkor a feltalálója szétnyiszálta a nyoszolyát. Így lett a személyre szabott fekvősség megalkotva. A párkapcsolatok egyik velejárója az ágy. A vakon bátrak a közöset választják, majd az idő múlásával rájönnek, hogy szép a szerelem, de a kényelem jobb. Ekkor elkezdik a területüket megnagyobbítani és erre különféle megoldásokat alkalmaznak. A horkolás a legjobb, azt szinte senki nem bírja hosszútávon elviselni, így az egyik önként menekül a közös rugókról. A furmányosabbja ráfogja a másikra, hogy ő a zene előadója és sértetten távozik. Másnap a hórukkos legények már hozzák is a két heverőt és szent a béke. Innentől kezdve más ágyra járók lesznek éjjelente. Gazdagéknál ezt úgy oldják meg, hogy a kastély más-más szárnyában helyezik el magukat éjszakára a házastársak. Aki akar valamit a másiktól szellemjárásba kezd, mert mire odaér totális átalakuláson megy keresztül - mit is akartam, hova indultam ebben a huzatban? töprengnek bolyongtukban. Nah, de nem is időzünk el ennél a témánál tovább, hiszen a napok nemcsak az éjszaka előőrsei.
....időnként mintha rémlene..... tán egyik-másik témát mégse olvastam, hanem velem történt meg. Na de mikor? Ti. a szelektív emlékezet lett a társam. Szuper jó ám ezzel védekezni, csak mindig tudni kell alkalmazni. Példát lehet venni a gyerekekről. Elfelejtettem a leckém megírni. Én meg elfelejtek alapvető dolgokat, amik eddig normális mederben voltak. Nézem a kézenfekvőt és elcsodálkozom, miért nincs meg a megoldás. Eddig volt. Most hol van? Kérem én lehet nem is itt dolgozom, lakom, utazom?! Juj! Szegény nénike a napokban azzal a gonddal küszködött miként találjon haza, amire nem is emlékezett, hogy van. Bevitték, mert útban volt otthon - hivatalosan feltették a polcra 2-3 hétre, hogy tudjanak üdülni a hozzátartozók. Létszámolvasáskor derült ki, hogy hiányzik. Ha ez elmarad sose tűnik fel a hiánya - a rokonságnak! Most akkor szüljünk, vagy ne szüljünk?! A válasz adja magát. Igen, szüljünk, mert ha nem tesszük ki fogja a következő anyókát feltenni a polcra?!
....és itt van még a szelektív hallás is! Ez is érdekes téma. A kölyök meghallja a mobilberregést üvöltő háttérzajban is, de a fülébe sikoltott szót, hogy légy szíves vedd halkabbra, nem! Bácsika keményen rázogatja a botját a busz felé. A pilóta szelektíve lát. Jééé ez vénség, nehogy már megvárjam, még a végén nem tudom tartani a menetidőt! - felkiáltással csukja az ajtókat és szerencsétlen már csak a botjával tudja csapkodni a busz farát, majd rozzant futásában lihegve megáll és szinte összeroskad a megalázottságtól. Főhősünk meg büszkén vigyorog a visszapillantóba – ejha, de bátor voltam! tekintettel.
Sziporka morgolódásai 4.
….tényleg olvastam a megkülönböztetésről is! Először nem voltam képben, majd megvilágosodtam. Azóta még a mosolyom is vakítóbb. Én is meg vagyok különböztetve és felháborogtam a vérnyomim helyből. Te csak ne ágálj, máshol sokkal jobban ki vannak téve a nem egyformaságnak az emberek – dumált közbe a jobbik énem. (Pszt.! Ez az oldalam nagyon el van nyomva!) Na de kérem ide van leírva, hogy állampolgári jogon jár nekem a nem megkülönböztetés, akkor meg miért nem veszik figyelembe, hogy nem vagyok más, mint a többi, csak másabb. Problémásabb, mert akkora az igazságérzetem, hogy az már Mátyás hollójának csőréből is kiverné a gyűrűt, ha nem félné a bitót! Igen, mert hóhéros hangulat uralkodik már mindenhol. Csak nézzünk be egy-két óvodába, ahol zsúfoltan vannak az apró talpúak, ahová korkedvezménnyel bezsuppolják őket a nincstelenek szülők. Na már most, ha tovább tekerészem Ariadné fonalát bizton tudom, hogy a csökkentett korszakú anyukák emlőjüket mellékelik a gyerek beadásakor. Mi várható? Jövőkép….anyuci keblén csüng a bébi, majd mivel nem tudja leválasztani, kebleit lecsatolván a róluk lógó kisdedet beadja a megőrzőbe és műszakja lejártakor sorban áll, hogy tulajdonait visszakapja. A gyerek mindebből semmit nem vesz észre, hacsak azt nem, hogy a tej fogyóban, ő meg az iskola kapujában ácsorog hajnali fél hatkor, mivel szülei korán járók, messzi a suli, ahová egyedül még nem talál oda.
A fonál még mindig nálam! Példaértékű csemeténk sátorban lakik. Víz, ha esik az eső, étel, amit a kóbor macskák odahordtak. De és ez a lényeg, az ember maradjon ember és küzdjön, hogy bízni tudjon! Bízzunk benne, hogy tankönyv híján is megtanul írni, olvasni – számolni minek?!
-Tüske- |
AJÁNLOM AZ OLDALT
